-------------------------------------------------------------------

Tóth Árpád: Köszöntő
(részlet)

Te kedves udvar, meghitt, régi termek, 
Te ..... drága iskola, 
Ma minden régi híved újra gyermek, 
S köszönt, mint kisdiákok friss sora, 
Ma összegyűlünk e szelíd szigetre, 
Melynek vihar nem ronthatja falát, 
Ma összebújunk szépen a szívedre, 
Mint anya szívére a kis család. 
.....

Köszöntünk hát, ifjú, erős anyánkat, 
S míg lábunk szentelt küszöbödre hág, 
Úgy érezzük, körödben újra áthat 
A szívedből áradó ifjúság. 
Újra tanítasz az életbe kimennünk 
S büszkén vinni bölcs tudást, ép hitet 
És vallani: nem hullhat romba bennünk, 
Amit a jó iskola épített! 

Jó iskolánk! még sok-sok ... évet 
Érj meg, virulj, légy fénylő, tiszta, nagy, 
Köved közt lüktessen az ifjú élet, 
Ezer meleg szív, ezer büszke agy, 
Nemes tanárok, sok nemes tanítvány 
Hírét növeljék e tisztes falak - 
S ne álljon meg közöttük soha hitvány, 
S ne rontsa fényük soha rút salak! 

Így juss el ama szent jövő elébe, 
Mikor megint boldog lesz a magyar, 
Régi erények, régi nagyság népe, 
Bár minket tán már rég a sír takar: 
Te élj helyettünk majd, és Te neveljed 
Unokáink is híven s igazán, 
S a legszebb ünneped akkor ünnepeljed, 
A feltámadás édes tavaszán!

MESEMARATON

SICVLICIDIVM

A császári csapatok 1764. január 7-én véres leszámolás rendeztek Székelyföldön.

Az éppen 248 évvel ezelőtti tragikus eseményre SICVLICIDIVM (Siculicidium, azaz `a székelyek legyilkolása`) néven emlékezünk - a latin szóban a betűk római számként olvasva a gyászos évszámot adják ki. Milyen körülmények vezettek a bécsi udvar kegyetlen megtorlásához, és milyen következménnyel járt a tragédia?



Az előzmények a Rákóczi-szabadságharcig (1703-1711) nyúlnak vissza, melynek lázadó seregéhez az erdélyi rendek az elsők között csatlakoztak. Rengeteg székely sorakozott fel a szabadságharc zászlaja alá, és legtöbbjük mindvégig kitartott a `nagyságos fejedelem` mellett.

A szabadságharc leverése után a székely harcosok nem kerülhették el a Habsburgok megtorlását. Az uralkodó parancsára a székely katonákat lefegyverezték, régi kiváltságaikat eltörölték, és adófizetésre kötelezték őket. Az osztrák örökösödési háború (1740-1748) és a hétéves háború (1756-1763) kudarcai azonban arról győzték meg a Habsburg-házat, hogy ha vetélytársaival eredményesen akar megmérkőzni, hadseregét fejlesztenie kell. Kézenfekvő volt, hogy a határok őrizetében több száz év alatt nagy gyakorlatot szerzett, viszonylag könnyen mozgósítható székelységet újra felfegyverezzék, és korszerű kiképzésben részesítsék.

Mária Terézia 1762 tavaszán elfogadta Adolf Buccow lovassági generális (Erdély teljhatalmú királyi biztosának és főparancsnokának) tervét az erdélyi határőrség megszervezéséről. Buccow a határőrség szervezésének feladatával biztosokat küldött ki Csíkba és Gyergyóba. A székelyek azonban csak akkor voltak hajlandók újból katonai szolgálatba lépni, ha a régi jogaikat visszaállítják, és ha tisztjeik saját nemzetükből kerülnek ki.

Mivel ezt a kívánságot az osztrákok nem akarták teljesíteni, új módszerekhez folyamodtak: súlyos büntetésekkel és javaik elvesztésével fenyegették meg a székelyeket. A tisztek veréssel és a kínzással próbálták a férfiakat rákényszeríteni, hogy katonának álljanak - sikertelenül. Csak 1762 őszére tudták elérni, hogy kisebb csoportok felvegyék a fegyvert.

A székelység elkeseredése 1763. január 11-én Csíksomlyón és Háromszéken (a "csiki példából hímet varván") nyílt lázadásban tört ki. Az eredménytelen Boccowot 1763 tavaszán a császárnő Siskovics József altábornaggyal váltotta fel, a szervezőbizottságot pedig erdélyi arisztokratákkal egészítette ki (Lázár János és Bethlen János).

A császárnő 1763. október 8-án rendeletben adta tudtul: Erdélyben a határőrség keretében 4 gyalogezredet (2 székelyt, 2 románt) és 2 huszárezredet (1 székelyt, 1 románt) kell szervezni. Összességében 15 000 embert kell mozgósítaniuk.

Az erőszak ellenére egyre több székely falu lakossága nyilvánította ki, hogy inkább adót fizet, de külföldi katonáskodásról hallani sem akar. Elfogadhatatlan volt számukra, hogy szabadságjogaik visszaállítása nélkül egyszerre katonáskodjanak, adózzanak, és földet műveljenek. A falvakban 1763 december elején katonák és ágyúk jelenlétében hirdették ki az új rendeletet.

Ekkor érkezett a hír, amely a bizottságot igen váratlanul érte: a sorozás elől a mádéfalvi férfiak a tél közepén kivonultak az erdőbe. Példájukat rövidesen Rákos, Szentmihály, Madaras, Szépvíz, Szentmiklós, Borzsova, Vacsárcsi, Göröcsfalva, Csomortán, Delne, Taploca, Menaság, Mindszent, Szentlélek és más falvak férfilakossága is követte. Összesen mintegy 1200 ember hagyta el lakóhelyét. Úgynevezett "botránkoztató cédulákon" a fegyver megtagadására hívó felhívást köröztettek a falvakban, ilyen szöveggel:

Vidd vissza a fegyvert!
Ne katonáskodjál!
Tarcs Udvarhelyszékkel!
Minden szavuk csalárd, hazug:
Ne higgy a németnek!

Az erdei bujdosók az egész Székelyföldet fel akarták vonultatni a sorozó bizottság ellen. A hatóság szokatlan vakmerőséget olvasott ki a lázadók viselkedéséből, ezért Udvarhelyről azonnal Csíkba rendelt másfél század lovaskatonát, Háromszékről pedig hat század gyalogost. Nemsokára Siskovics tudomására jutott, hogy Menaságújfaluba érkezett mintegy 500 háromszéki és kászoni ember.

A megszeppent szervező bizottság január 2-án Taplocára költözött át. Az ellenállók 1764. január 5-én a hegyről előbb Szépvízre, majd Taplocára, a bizottság elé akartak vonulni. Amikor azonban megtudták, hogy a császáriak a tömeget nem fogadják, Mádéfalvára vonultak. Ekkor érkeztek meg a háromszékiek is, így mintegy 2500 ember gyűlt össze Mádéfalván.

A bizottság 1764. január 6-án felszólította a Madéfalván táborozókat: nyilatkozzanak, hogy készek-e a királyi rendeletet meghallgatni. A bizottságban Siskovics és Lázár János fegyveres beavatkozást sürgetett, Bethlen János azonban ezt ellenezte. Siskovics végül azt parancsolta Carato alezredesnek: riasszák szét a Madéfalván összegyűlt zendülőket. Az ellenállókat sebesítsék meg, vagy öljék meg. Ha elszánt ellenállással találják magukat szemben, a falut gyújtsák fel.

1764. január 7-én hajnali 3 órakor Carato alezredes az Okelli-ezred 4 századával, a Trautsmandorf-ezred vérteseinek másfél századával, 30 Kálnoky-huszárral, összesen 1350 katonával és két ágyúval indult a védtelen Mádéfalva ellen. A katonaság hamar bekerítette a békésen alvó, mit sem sejtő falut.

A császáriak kora hajnalban beleágyúztak a faluba, melynek elcsigázott népe rémülten riadt fel. A kétségbeesett emberek menekülni próbáltak, ellenállásra nem is gondolhattak. Fegyverük is kevés volt. A falu az ágyútűztől kigyulladt és részben leégett. Az Udvarhely felé menekülőket a gyalogság puskatüze fogadta. Az Olt jegén átjutni akarók alatt beszakadt a jég, sokan a folyóba fulladtak. A katonaság minden oldalról behatolt a faluba, a menekülőket lelőtték vagy lekaszabolták - a vérfürdő után ráadásul a falut is kirabolták.

Siskovics szerint a nép makacs ellenállása miatt kellett a falut ágyúzni, Carato meg éppenséggel azt állította, hogy a lázadók kezdték a tűzharcot. Ennek képtelenségét bizonyítja, hogy egyetlen császári katona sem halt meg, vagy sebesült meg súlyosan - csupán kettő szenvedett könnyebb sérülést!

Nem fegyveres összecsapás volt ez, hanem valóságos vérfürdő, a békés, védtelen nép könyörtelen lemészárlása. A halottak számát a helyi hatóság 177-re, Michael Conrad von Heydendorf, a "lázadás" elfojtását követően kiküldött "bűnfenyítő" bizottság elnöke 400-ra becsülte. Több mint 400 embert tartóztattak le.

A brutális fellépés megtörte a székelyek ellenállását, a határőrség szervezése két és fél hónap alatt befejeződött. A mészárlást követően ezrek (mintegy 5 falunyi népesség) menekült Moldvába. A mádéfalvi menekültek a gyimesi és moldvai csángók sorait gyarapították, és ők alapították később az öt bukovinai székely falut (Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva).

A mészárlás idején Lázár János azt mondta Siskovicsnak, hogy minden Mádéfalván lángra lobbanó ház egy-egy oltár a lázongó nép bűnének kiengesztelésére. Egy ismeretlen a történeti igazságot kifejező latin SICVLICIDIVM nevet adta az eseménynek, ami annyit tesz: "a székelyek legyilkolása". Az elesettek emlékművére gúnyból és megfélemlítésül a következőt vésték.

Domita siculorum superbia hic jacet
Itt nyugszik a székelyek legyőzött gőgje, büszkesége.

Erre valaki titkon az emlékmű hátára írva így felelt:

Itt emelt magának a gonoszság oltárt,
Mondd el hóhérainkra a CIX-ik zsoltárt!

Az utókor méltó módon akart a tragédiáról megemlékezni. Az 1891-ben alakult emlékbizottság általános gyűjtést szervezett egy emlékoszlop elkészítésére. Az andezit építményegyüttes Tamás József építész tervei (1899) alapján készült el. Az emlékoszlop tetején lévő turulmadár Köllő Miklós székely szobrászművész munkája.



Hivatalosan az emlékművet 1905. október 8-án avatták fel. Az emlékmű ma is Mádéfalva és a magyar nemzet gyakran látogatott emlékhelye, márványtábláján az alábbi felirat olvasható:

SICULICIDIUM
A határőrség erőszakos szervezésekor
Mádéfalva határában
1764. jan. 7-én hajnalban
a császári katonaság által védtelenül lekaszabolt
Csík- és Háromszéki
200 vértanú emlékére,
kik az ősi szabadság védelméért vérzettek el.
Emelte a hálás utókor kegyelete
1899

Székely nép! Itt hullott őseidnek vére
Kiket zsarnok önkény bosszus karja ére.
Midőn alkotmányos szabadságod védték,
Szörnyűkép oltá ki sok ártatlan éltét.
De bár elvesztek ők ádáz fegyver alatt,
Emlékök nem vész el, örökre fennmarad.
Mert hű kegyeletben megtartod őseid,
Így él ma emlékök időtlen ideig!

Következményei :

Ezt követően elfogták a székelyek vezetőit és bűnvizsgáló bizottságot hoztak létre. A mészárlás és az erőszakos katonasorozás következtében kezdődött meg a székelyek kivándorlása Moldvába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángók falvaiban. 1774-ben Bukovina a török fennhatóság alól osztrák kéz alá került. Hadik András gróf közbenjárására megkegyelmeztek a székelyeknek, és behívták őket az újonnan megszervezett, elnéptelenedett tartományba, ahol 1786-ig megalapították falvaikat. Az alapított falvak: Istensegíts (Țibeni), Fogadjisten (1776, Iacobești), Hadikfalva (Dornești), Józseffalva (1785, Tolova), Andrásfalva (1786, Măneuți). Innen rajzottak szét a későbbiekben szerte a világba. A falvak a mai Románia Szucsáva megye területén találhatók.

[ENG]

The Massacre at Madéfalva (Siculicidium in Latin, which means "murder of Székelys") was a mass murder committed against Székelys by the Habsburg army in 1764, under Maria Theresa.

In 1763, the Court of Vienna entrusted general Adolf Buccow to set up two Székely and two Romanian regiments to patrol the borders. However, the Székelys were unwilling to give up their hundred-year tradition of soldiering and their privileges and thus, they resisted the forced military draft and they organized a revolt against it. Maria Theresa appointed a new general, namely Josef Siskovics, who commanded his soldiers to attack Madéfalva (present-day Siculeni), where the Székely leaders were supposed to meet in a council. It was under the darkness of the snowy night of January 7, 1764 that the Habsburg mercenaries sneaked in the village and massacred about 400 unsuspecting people, including women and children.


The following days, the Székely leaders were captured and impeached, while thousands of terrified Székelys started to migrate to Moldavia, where they took refuge in the villages of the Csángómagyars who had been living there for centuries. In 1774, the Habsburg soldiers took control of an area of Moldavia that would eventually be named Bukovina and – after the intervention of Count Andreas Hadik – they pardoned the Székelys there and settled them down. Here the Székelys founded their settlements. The five villages of the Székelys of Bukovina were Istensegíts ("God help us!", now Ţibeni, 1776), Fogadjisten ("Accept God's will!", now Iacobeşti), Józseffalva (now Vornicenii Mari, 1785), Hadikfalva (now Dorneşti) and Andrásfalva (Măneuţi, 1786).



The events remained present in Székely collective memory: in 1905, an obelisk was erected at Madéfalva, on the top a Turul-bird with wings spread. At the bottom of the stone-pyramid there is a plate with the word SICVLICIDIVM on it (oddly enough, adding up the values of the letters as Roman numerals, the result is exactly the year of the massacre).

Since the Székelys of Bukovina came into existence as a consequence of the events of January 7, 1764, they celebrate this day as the community's birthday.



The Military Frontier Organisation put an end to the autonomy of the Székely Nation in some respects. The self governance of the settlements was seriously hurt by the border guard commanders. They interfered with the election of judges, the local agriculture and schooling, also with the every-day life of the Székely guards. Property transactions or weddings could be done only with the permission of the officers. In local communities, however, many of the traditions were kept, the Székely pride and their strong desire for freedom remained. They organised their own life, set rules for the building of roads and bridges, also for the election of their leaders and jury members. (Most of these issues were decided by landlords in the noble counties.) The ancient system of redistributing common lands was still a practice by the end of the 18th century, but ceased to exist in a couple of decades. By the 1820s, only a couple settlements practiced the yearly land redistribution. The last examples include the capital of Aranyos Seat, Felvinc (today: Unirea).

----------------------------------------------------------------------

Testvériskolai kapcsolatunk kialakítása:

2011.09.14-2011.09.16  között látogatást tett nálunk a Szolnoki Széchenyi Köruti Általános Iskola Sportiskola és AMI 3 főből (Szügyi Dezső Igazgató, Toldiné Katona Mónika Igazgató Helyettes, Rehó János Testnevelő Tanár és Labdarúgó edző) álló vezetősége. 

A látogatás apropója az a fontos esemény volt, miszerint a két iskola között testvér kapcsolatot szeretnénk kialakítani, ezzel is megismerve egymás értékeit és számos lehetőséget biztosítani diákjaink számára.

Számos iskolai felszereléssel ajándékoztak meg minket többek között: könyvekkel, sportfelszerelésekkel és nem utolsó sorban egy kispályás labdarúgó kapu szettel. A segítséget ezúttal is köszönjük és nagy izgalommal várjuk a jövő tavaszi kirándulásunkat a testvér iskolánkhoz Magyarországba.

A video megtekinthető itt:

http://www.youtube.com/watch?v=O1VizLDa8ic

------------------------------------------------------------------------

• Minden kedden  gyímesi csángó néptánc oktatás az iskolában
• Október 6-án: Aradi vértanúk  - megemlékezés – Kontumác
• Október 8-án: iskolai szüreti bál

----------------------------------------------------------------------------

A Dani Gergely iskola névadó ünnepsége 2006.                                         szeptember 24-én

Életünk a pillanatok sorozatából tevődik össze. Életünk jelenlegi pillanatában történelmet írunk. Írjuk a felismert eseményeken, értékeken, személyeken keresztül amiket, akiket a múltból a jelenbe helyezünk emlékül. Figyelmeztetésül az eseményekre, személyekre jeleket állítunk. 

Itt a gyimesbükki iskola bejáratánál a plakett, és a névtábla betűi egy személyt jelenítenek meg, aki már beleírta nevét a történelembe, és hisszük, hogy az Isten országában kiváló helyet foglalt el. 

Az ő fáradságának az emléke a vidék legszebb és legnagyobb temploma, amely hirdeti az Istenben vetett bizalmat, de ez az építmény beszél a nagy lélekről, Dani Gergelyről is. Beszél az ő elkötelezettségéről, hitéről, emberek iránti szeretetéről. 

Beszél a hitvallóról, aki megállta a helyét a történelem viharaiban. Az elkötelezett apostolról, aki a hitet, Isten igazságát nyíltan, tisztán tálalta. A tanítóról, a nyelvőrről, aki olvasásra, írásra, az élet hitigazságaira tanította a reá bízottakat. Az emberről, aki tisztelte embertársát, ellenségét, de a lelkébe írott értékről nem mondott le, még ha szenvednie  is kellett emiatt.

Mire mutatott rá itt az időben az élete, szavai és munkássága révén?

Istenben való hit. Ezt a családból hozta magával. ,,Édesanyám jószívű, áhítatos asszony volt aki, ha munkáját letette, olvasót vett a kezébe. Az imát nála a munka váltotta fel. A VASÁRNAPI ÉS ÜNNEPNAPI szentmiséről senki sem maradhatott el: hogy, az ebédeltetés ne szenvedjen, édesanyánk a reggeli misére ment, gyermekeit a nagymisére küldte, a szentbeszéd tartalmát otthon el kellet mondani. Édesanyám Rózsafüzér Társulat tagja, rendszeresen olvasta a Szentírást, szívesen eljárt a somlyói búcsúra, jó hangja volt, szeretett énekelni. Ha megkérdezték hogy, kit szeret a legjobban a gyermekei közül azt válaszolta, hogy nem tesz különbséget köztük: a rosszakat a rosszaságukért, a jókat a jóságukért szereti.      /iskolában a nevelők feladata is/.

Édesapám szigorú ember volt. Határozott életelvekkel nevelt. A becsületes élet és a munka híve volt. Gyakorlati ember volt: mindenhez értett. Szerette a gazdálkodást. Szerette Egyházát. Egyháztanácsos volt. Nem volt iszákos. Sok életbölcseletet tanultunk tőle. Sokszor mondogatta: Úgy tanuljatok, hogy, ne titeket vezessenek, hanem ti vezessetek másokat. Minden este kiadta a másnapi teendőket. Jelszava volt: „Ágyban gondolkozz, ne a földön”, „Két szemnek két óra jár.”

Gyermekeit megtanította gondolkozni. Gyakran hangoztatta: „Ha itt nem élsz meg, mehetsz Amerikába, ott sem fogsz megélni”.

Dani GERGELY SZEMÉLYE TÚLMUTAT EZEKEN

Balkán neveltjei vagyunk – tele vagyunk feszültséggel – mindig valaki, valami ellen kell küzdenünk, viaskodnunk. Egyenlőség, szabadság, élni Isten csodálatos szabadságában, mert csak így lehetünk teljesek. Erről beszél Dani Gergely: Istenből élni, azt jelenti becsülni, szeretni, értékelni a másikat és együtt még csodálatosabbat alkotni.Templomépítes alkalmával-más vallásúkat is beterelt az építőtelepre.

„Ne éljünk hazugságban. Sokszor megjátsszuk a szépet, jót. A Jézus-hozta szeretet, legyen az irányadó az összekuszált világunkban, melyet ki lehet hámozni, ha akarjuk. Szeressük a fiatalokat, a gyermekeket.” Szerette, támogatta.